Egy remek tisza-tavi hétvégén vagyunk túl, volt minden ami kell.
Jó társaság, szalonna-kolbász, sör-bor-pálinka.
Napsütés, hangulat, jégmadár, vadlibák és persze halak.
Persze volt szívás is. A szürkületben kicsit eltévedve, fejlámpával kerestük a hazavezető "északnyugati átjárót", másnap akadtunk fenn homokpadon, sőt a végére a pálinka is elfogyott...
Napsütés, hangulat, jégmadár, vadlibák és persze halak.
Persze volt szívás is. A szürkületben kicsit eltévedve, fejlámpával kerestük a hazavezető "északnyugati átjárót", másnap akadtunk fenn homokpadon, sőt a végére a pálinka is elfogyott...
Jöttek csukák, ha nem is sok, de azért minden napra akadt néhány.
Már akinek, mert én két napig betliztem, de azért a végén megérkezett a "túra hala" vagy mi. :-)
Szóval én az első két napon csak mint kormányos ténykedtem, persze jutott idő teát főzni, szalonnát vágni, erőspaprikát kóstolni vagy csak úgy bambulni... Dobáltam-dobáltam, de valahogy nem jött a hal. Társaim fogtak egy-egy csukát, néha kis balinok is beugrottak, szóval nem unatkoztunk.
Vízeresztés kezdetén érkeztünk, a vízszint még alig csökkent és meleg is volt. Tömegével úszkáltak a kishalak, ennek tudtuk be a csukák mérsékelt érdeklődését.
Az utolsó napon végül nekem is beköszöntek a halak, egy bugylicsukát már visszaengedtem, majd a nádszélbe dobott villantóra pár tekerés után éles ütés érkezett. Bevágás és minimális ellenállás követte.
Már meg is állapítottam, hogy "na ez is valami kaszakő lesz", de mire a csónakhoz ért megnőtt. :-) Aztán mire a csónakot észrevette, meg is erősödött, mert hirtelen zsinórt kért, majd bújj-bújj-zöldágot játszva többször a csónak alatt próbált átúszni. Rutinos róka lehetett.
Ezeket a kitöréseket eleinte jóformán csak követni tudtam, de ahogy a hal fáradt, sikerült átvennem az irányítást, majd "nyakon csípnem".
Ilyenkor mindig örömmel nyugtázom, hogy a finom 4-18g-os pálcával is lehet jó csukát fogni. Sőt a finom spicc segít kirugózni a kirohanásokat, de az aljában azért van akarat, ha vissza kell fordítani a halat.
Szóval a hal is meglett - kerek 70cm -, végül egy jó szivar, vacsora és indultunk is haza....
Szóval én az első két napon csak mint kormányos ténykedtem, persze jutott idő teát főzni, szalonnát vágni, erőspaprikát kóstolni vagy csak úgy bambulni... Dobáltam-dobáltam, de valahogy nem jött a hal. Társaim fogtak egy-egy csukát, néha kis balinok is beugrottak, szóval nem unatkoztunk.
Vízeresztés kezdetén érkeztünk, a vízszint még alig csökkent és meleg is volt. Tömegével úszkáltak a kishalak, ennek tudtuk be a csukák mérsékelt érdeklődését.
Az utolsó napon végül nekem is beköszöntek a halak, egy bugylicsukát már visszaengedtem, majd a nádszélbe dobott villantóra pár tekerés után éles ütés érkezett. Bevágás és minimális ellenállás követte.
Már meg is állapítottam, hogy "na ez is valami kaszakő lesz", de mire a csónakhoz ért megnőtt. :-) Aztán mire a csónakot észrevette, meg is erősödött, mert hirtelen zsinórt kért, majd bújj-bújj-zöldágot játszva többször a csónak alatt próbált átúszni. Rutinos róka lehetett.
Ezeket a kitöréseket eleinte jóformán csak követni tudtam, de ahogy a hal fáradt, sikerült átvennem az irányítást, majd "nyakon csípnem".
Ilyenkor mindig örömmel nyugtázom, hogy a finom 4-18g-os pálcával is lehet jó csukát fogni. Sőt a finom spicc segít kirugózni a kirohanásokat, de az aljában azért van akarat, ha vissza kell fordítani a halat.
Szóval a hal is meglett - kerek 70cm -, végül egy jó szivar, vacsora és indultunk is haza....
Pár jobb/rosszabb fotót is sikerült lőni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése