Oldalak

2013. október 9., szerda

Tisza-tavon...



Két napja a Tisza-tavon...
Asszem, nem is írok semmit,
inkább csak olvasok,
és nézelődök.

Még kevés hallal is hajjdejó.

/ui: közben a mustból kotlós lett, így is jó
(aki nem tudja, annak murci :D)/


 "...Lenézett a folyóba a hídról. Meleg nap volt. Jégmadár szállt el a víz felett. Nick már rég nem bámult így le folyóvízibe, s rég nem látott pisztrángot. Most úgy látszik, nagyon jók. Ahogy a jégmadár árnyéka elsuhant a vízen, egy nagy pisztráng hirtelen nekirugaszkodott az árnak, egyetlen hosszú szögben, csak árnyéka jelezte a szöget, azután az árnyéka lemaradt róla, amint elérte a víz színét, találkozott a nappal, majd visszapattant a folyóba, s az árnyéka mintha engedelmesen tűrte volna, hogy a folyó visszacsúsztassa a híd alá, ahol ismét megfeszült szemben az árral.
Nick szíve is megfeszült, ahogy a pisztrángot figyelte. Megint elfogta a jól ismert, régi érzés.
Elfordult, lenézett a folyón. Kavicsos medre, zátonyai, nagy sziklái, s lejjebb, ahol megkerült egy beugró partfokot, tóként kiszélesedő tükre ott nyúlt el alatta messzire.
Nick visszasétált a talpfákon a csomagjához, amelyet ott hagyott a hamuban a pálya mellett. Boldog volt. Megigazította a hátizsák hevedereit, szorosra húzta a szíjakat, hátára lendítette a csomagot, karját átdugta a vállszíjakon, s fejét meghajtva nekifeszült a széles homlokszíjnak, hogy levegyen valamit a vállára nehezedő súlyból. Azért így is nagyon nehéz volt. Nagyon-nagyon nehéz. A horgászbot bőrtokját a kezében vitte, s előredőlt, hogy a hátizsák súlya a vállán maradjon, így vágott neki a vasúti töltéssel párhuzamos útnak, maga mögött hagyta a leégett várost a hőségben, aztán lekanyarodott egy domb lábánál. Mindkét oldalán a tűztől sebhelyes dombok emelkedtek, közöttük vitt az út a messzeségbe. Ment az úton, s fájt a válla a nehéz hátizsáktól. Az út egyre emelkedett. Nehéz volt a hegyre felfelé menni. Fájtak az izmai, tüzelt a nap, de Nick boldognak érezte magát. Úgy érezte, hogy mindent maga mögött hagyott, a kényszert, amely arra ösztökélte, hogy gondolkozzék, az írás kényszerét is, minden kényszert. Mindez elmaradt mögötte. ..."
/Ernest Hemingway: A nagy kétszívű folyón/
elrejtőztek a csukák, mint elefánt a cseresznyefán...

madár van ezerfele-ezerféle...

jó időben nehéz eltévedni

ő kb. fél óráig tisztogatta magát 5m-re a csónaktól

sügér nagykanállal


ön ragadozó őn? igen, de fene(nagy)keszeg leszek, ha nagy leszek...

 

4 megjegyzés:

  1. Egyszer Bugaszegen egy barátunk jött a kikötőhöz, valami nagyon fehér anyagot tartalmazó flaskával. Gabi, az elnök mondta:
    - Nézzétek, jön a Marci! Pontosabban a murci...
    Állítólag nagyon egészséges holmi, én most is éppen ezt kortyolgatom :-)
    A Tisza tavon éppen apály van, ahogy nézem. A Hemingway idézetért külön köszönet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A murci tényleg nagyon jó, csak vigyázni kell, mert ha ettől rúg be az ember, az valódi tisztítókúra lesz... :-)))

      Törlés
  2. ...a "murci" ? hagyuk má´ "öl , butit és nyomorba dönt" ; honan tudom ? hát van egy szomszédom tiszabábolnán amelyk ettöl és a seprü pálinkától vesztette el az eszét...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát azt mondják, hogy a mértékletesség többet ér az orvosságnál...
      Lehet, hogy ebben az esetben is csak a mértékkel volt a probléma. ;-)

      Törlés