Ó a Balaton...

"Az özvegynek három fia volt.
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony


Valahogy mindig az ősz volt a kedvenc évszakom, pedig nem vagyok valami depresszív alkat, hogy az elmúlást és a sötét délutánokat és komor reggeleket keressem... De azt hiszem az ősz sem az, hiszen ilyenkor bár gyengébben süt a nap, de szemében még ott a ragyogás, sugaraival mintegy búcsúzóul simogat bennünket. A fákon mosolyog az alma, a pincékben pedig jóllakott hordók forralnak majd új évre új bort.

A Balatont is ilyenkor szeretem a legjobban.
A nyaralók hada már nem zavar a nyugodt pihenésben és mintha a víz is jobban örülne magányos hódolójának, letisztult vize bepillantást enged az eddig sokszor zavarosabb vízzel takart víz alatti csodavilág mindennapjaiba.

Talán ezért is most mentem szabadságra és igyekeztem pár napot a Balaton környékén tölteni, hogy a Kab-hegyen bőgő szarvasokat hallgassam és lehetőség szerint a Balaton halait kergessem.

Kétszer sikerült vízközelbe jutnom, egy északi parti kikötő vizét vallattam, ahol sügerek is szépen voltak. Igaz a Steve naplójában szinte mindennapos nagyobb vitézekkel nem sikerült megküzdenem, csak apródjaikat küldték, de velük is jól szórakoztam, pedig akkor még nem is sejtettem a végét... :-)

Első nap még borongós idő volt, így a Kab-hegy oldalában túráztam egy kellemeset, a kopogó esőt csak néha törte át egy-egy magányosan bődülő szarvasbika hangja, útközben egyikükkel össze is akadtam.

fiatal bika legelészik, közben a tehenei valamivel hátrébb már észrevettek

ő is észrevett, de továbbra is nyugodt maradt

oldalát mutatva tűrte a fotózást, kb 30 méterről

A szarvasles másnapján (jé, most már a 'vadat' részre is van példa a blog címéből :D) a kikötőbe igyekeztem kisebb sügerekkel szórakoztam, akik a hinaras részekből törtek elő. Kis woblerre, 0-ás körforgóra és pici twisterre volt érdeklődés, de a nagyobbak elkerültek. Közben a kikötőben bandázó küszöket durranós rablásokkal ritkították a balinok, ezt én sem szerettem volna szó nélkül hagyni, így dobozomból egy Atyafi által is dícsért Kenart-ot küldtem a küszök közé, hátha a balinok kedvére való lesz. Hát ez nem jött össze, egy hinármező fölött elhúzva óvatos koppintást éreztem, majd ugyanoda visszadobtam, egy tekerés után már érkezett is a válasz. Agresszív húzás, fejrázások, majd a szokott kaján vigyorral a szája sarkában megjelent csukakoma. Nekem lehervadt a mosoly az arcomról. Féltem, hogy a 0,25 körüli fluorocarbon és a csukafogak harcából nem kerülök ki győztesen. Szerencsére jól akadt, a hátsó horgot vette torokra, az első pedig a száján kívül lógott, így kicsit megnyugodtam. Azért erőteljesen irányítottam, hogy ne tudja oldalra fordulva fogai közé venni a zsinórt, ezt pár bukfenccel honorálta, hogy a bámészkodó hajósok is jól szórakozzanak. Végül kifáradt és tarkón ragadva a partra segítettem.

kenart fogta csuka - csuka fogta kenart

Oldalán érdekes dologra lettem figyelmes, jelölt telepített hallal találkoztam, a hal adatait el is küldtem a víz kezelőjének.

személyi igazolvány is volt

55 cm volt, nem zavarta a dögcédula, szép kövérre hízott a nyáron. Nem csoda, hiszen tele volt kishallal a kikötő, volt mit ennie. Azért a múltidő, mert a már említett torokra vett hármas horog kiszabadítása elég nehézkesen ment, és ez egy idő után nem volt összeegyeztethető az élettel, így befejezte földi, illetve vízi pályafutását, és sült csukává alakult. Viszont nagyon finomra sikeredett.

itt már sajnos szó szerint véres a torka...

Pár nap múlva már ragyogó napsütésben érkeztünk a kikötőbe. Kedvesem egy kávé mellett olvasgatott én ismét a sügereket ingereltem. (Néha jó tud lenni ez a "fél-urbánus peca" is.)

icike-picike, de csodaszép



ő persze mindig elkísér...

A küszök még mindig a kikötőben kavarogtak, kerülgették a hínármezőket, teljesen trópusi hangulata volt a víznek, szinte moziszerű élmény volt (full HD, csillió collos képátló meg minden "cunciság") a kavargó küszöket vagy a műcsali után sprintelő sügereket figyelni. Közben egy-egy nagyobb árny is megjelent a küszrajok alatt. Így ismét egy lengyel barátom került a zsinór végére, most Salmo-ék Thrill-jére esett a választás.

Épp időben. A küszraj egyre kisebb helyre zsúfolódott, ugyanis - a tiszta vízben jól láthatóan - 3-4 jókora balin szorította egyre kisebbre a gyűrűt a küszök körül. A tengerek szürke farkasai jutottak eszembe, ahogy ellenséges hajókra vadásztak annak idején.

tótágast áll a világ...

Mindenesetre pont jókor avatkoztam be. Persze ez erőteljesen néző- és álláspont kérdése - és mint tudjuk, mindenkinek az üléspontja határozza meg az álláspontját...
A raj mögé hajítottam a csalit (elképesztően jól repül nagy súlya miatt), majd rövid süllyedés után, a raj alatt húztam kollaboráns küszömet. A kishaltömeg alatt járhatott, amikor egy fordulás után már meg is torpedózták és kezdődött a tánc. Sneciék hamar elmenekültek a helyszínről, a fenekeszeg társai egy darabig még értetlenül nézték bajtársukat, aztán ők is fedezékbe vonultak. Rövid bothajlítgatás és orsórecsegtetés után megadta magát. Tarkón ragadtam, méricskéltem (45 cm plusz a farka) nézegettem, kedvesem pár fényképet is készített, majd úszni hagytam, hogy tovább ritkítsa a kevésbé szemfüles és gyors küszöket, ezáltal trenírozva a küsz-hadakat és magát is.

közelebb-közelebb

kapitulált

a Magyar Tenger szürke farkasa

szőrösen hallal pózolós :-)
 

a tükörképünk néz bennünket a víz alól...



 

csobb...

Pula 2013-10-03 /egy pohár friss dörgicsei rizling-must mellett, ami a pincében ébredezik/ 

/Ez volt a második balinom. Sajnos nem nagyon horgásztam eddig balinos vizeken, ez idén változott és remélem így is marad. Az elsőt egyébként a FishingTime által szervezett kulcsi találkozón fogtam, ezúton is köszi Csaba! Az alulról súrolta a 30 cm-t, szóval haladok szépen. :-) /