Tisza-tavon - második felvonás

A harmadik magányosan töltött nap után teljesen feltöltődtem, lassan már térkép nélkül közlekedem és teljesen hozzászoktam az új napirendhez.

Korán reggel kelés, pakolás, teafőzés, irány a kikötő.

Horgászcucc-étel-ital-távcső-benzin ladikba be, motort beindít, ki a vízre.
Kis horgászat és ébredezés után könnyű reggeli: szalonna-kolbász-kenyér-hagyma forró teával és finom törköllyel leöblítve. Ezután ismét horgászat, kora délután kis sziesztával, szalonnával és társaival egybekötve, ejtőzés a csónakban, majd csónakázás és horgászat napnyugtáig.
Este vacsora, olvasgatás, pihenés, majd mindez kezdődik elölről…könnyen meg bírnám szokni.

 

A táj még mindig gyönyörű, a tavak, benőtt részek és sással-fűzzel szegélyezett holtágak és csatornák erdejében kevés ember és sokkal több vadliba és kacsa, szárcsa, kormorán, sirály és jégmadár ad társaságot. Persze kormoránból kevesebb is elég lenne, de lehet, hogy ők is így gondolnak rólunk. A halak meg főleg szerethetik mindkettőnket, értem pláne nem lelkesednek annyira, mint fordítva, de azért lassacskán beindul a halfogás is. Ottó bá kanalai elkezdik hozni a halat, pár kisebb balin vízbeesés után azonnal odavág neki. Az odavágásokból akadás is lesz, ilyenkor kisebb felszíni csetepaté után kell kiműteni a hármas horgot mohó balinkölykök szájából.

A csukák egyelőre óvatosabbak, többen a csónakig követik a csalit, szinte tologatják „csőrükkel” őket, de nem fűlik foguk a kóstolóhoz, jóval finnyásabbak. Igaz van is miért, rengetek kishal - karika, bodorka és vörös szárnyú keszeg lakja a nádasok szélét és a hínárfoltokat, terített asztal van még a csukák előtt, bolondak lennének hát vasat enni.

Negyedik napon megérkezik cimborám is, aki itt-és-most szeretne a horgászattal ismerkedni. Illusztris környezetet választott, de hallal nem nagyon tudom bíztatni. Azért egy keményebb pergetőbotot és orsót nyomok a kezébe, megmutatom a kötést, amivel egy védett horgú villantó kerül a zsinór végére, és megpróbálom elmagyarázni azt, amit én sem tudok. Jelesül, hogy hol laknak itt a csukák.

Mindenesetre szorgalmasan dobálja a nádasok szélét, hínárfoltok peremét, első ránézésre senki nem mondaná meg, hogy ma reggel fogott először horgászbotot. Szerencsére a lelkesedés kitart a következő két napban, tetszik neki, hogy a csónakázással, különböző helyek bejárásával mozgalmassá válik a horgászat, de sajnos halat nem tud fogni, egy kapás lesz csak a jutalma, de a hal leakad. Remélem legközelebb már valami szép hallal is megküzdhet.

Közben cimborám a jó időt és a szerencsét is meghozza, kis térképbogarászás és neten kapott infók alapján (amit ezúton is köszönök) új, eddig ismeretlen helyeket járunk be. Egy kisebb, erősen benőtt öbölben rablást látok, a villantót odadobva azonnali kapás a válasz, majd heves fejrázással jobb csuka emelkedik a víz fölé. Sajnos rosszul akadt, így e rövid bemutató után szabadon úszik tovább, a csali pedig zúgva repül el a fülem mellett (na ezért is kell a napszemüveg).

Negyed óra motorozás után egy védett tószegletben kisebb csukákat akasztok, rövid fárasztás után mehetnek is vissza, apád-anyád-idejöjjön felkiáltással.

 

 

Közben telik az idő, napközben horgászat kis szalonnával és pálinkával, este egy üveg bor és egy kis beszélgetés, jobban el sem lehetne ütni az időt.

megelőztük a napot...

Elérkezett az utolsó nap, a napkelte már a vízen ér bennünket. Hihetetlen fényekben és hangulatban szebbnél-szebb helyeket járunk be, jutalmunk néhány lekövetés, de ezek (és a reggeli pálinka) nem hagyják kihűlni bennünk a lelkesedést, folytatjuk a keresést.
Már majdnem dél van, amikor egy rejtett tavacskán a hínárerdő fölött húzott kanalamra erőteljes rávágás a válasz, karikában a 20g-os bot, visít a fék, titkon erre vártam egész héten.
Néhány perc – igazából fogalmam sincs mennyi – után közeledik a hal is, szemre is szép csuka rázza zsinóromat mérges ábrázattal, fogai között reszeli a kanalat, csak a vége lóg ki szája sarkából. A csónak körül még köröz párat, mielőtt elfárad. Elkapom a tarkóját és emelem is a csónakba. Gyönyörködés, nézegetés és egy kis pihenés. Egy darabos, 57 centis csuka tette fel az i-re a pontot a kirándulás végén.

 

Még picit dobálunk, de én inkább már csak szemlélődök, próbálom még utoljára magamba szívni a Tisza-tó képeit és hangulatát.

Lassan indulunk, fél órás motorozás a Kis-Tiszán és elérjük a kikötőt. Kipakolunk, letakarítjuk a hajót és indulunk haza.

Gyorsan eltelt a hat nap, kicsit koszosan, de halszagúan és mosolyogva gurulok az autópályán, otthonról már az illatozó húsleves ígérete száll felém…

De azért ide még visszajövök, ahogy a vadlibák is...

 

ui.: köszönet a társaságért és jónéhány képért Tamásnak