Sikerült úgy alakítani a programokat és feladatokat, hogy egy teljes napot a Balaton környékén tölthettünk.
Ők a szelet keresték, mi a halakat |
Szombat reggel indultunk öcsémmel, 9-kor már gőzölgő kávéscsésze mögül szemléltük a türkízkék vizet, a heti eseményekről beszélgettünk és gondolkodtunk, hogy merre-mit-és-hogyan próbáljunk.
Az időjárásjelentést szerencsére kikapcsoltuk, így ránk nem volt érvényes. Az országszerte tomboló ítéletidőt, dézsából zúduló esőt, kiöntő "kétöles" patakokat és hirtelen árhullámokat, mi napsütésben, egy szál pólóban vészeltük át. Sőt még az előírásszerű hűtött védőitalt is magunkhoz kellett venni az egyik partmenti sörözőben.
(Este azért hozzánk is odaért a rossz idő. Másnap hazafelé aztán elkapott a cunami, de akkor már autóban ültünk, így annyira nem volt zavaró...)
Valahol a kávénál tartottunk. Szóval a kötelező koffeinfröccs után szedelőzködni kezdtünk, már a zsinór végét kötöttem a műcsalihoz, míg öcsém nullkilóméteres pergetőbotját suhogtatta. Végül minden a helyére került, eljött az ideje a próbadobásoknak.
Bot, védőital, napszemüveg - minden, ami kell... |
Öcsémnek egy már bevált és könnyen kezelhető balinos csali került horogra (ez nyilván a Salmo Thrill), míg én valami különlegesebb csemegével készültem.
Még a téli - horgászatmentes - időben tetszettek meg Ákos wobblerei ( http://seklerangler.wordpress.com/ ), kaptam is belőlük pár csodaszép darabot, de az otthoni nézegetésnél és a csalisdobozba való beköltöztetésnél nem jutottak tovább, az éles teszt eddig váratott magára.
handmade wobbler a horgon |
Már nézegetni is öröm, tényleg szép a mintája és kidolgozása, egy-egy kisebb felületi egyenetlenség emlékeztet arra, hogy ez bizony kézzel készült. Ezúton is köszönöm!
Végre eljött a próbadobás ideje. Kellett egy kis idő míg hozzászoktam, elsőre furcsán "karikázott" a kishal, de egy kis próbálgatás után nagyon szépen megtanítottam sétálni a vízben. Folyamatosan lassan húzva rapszódikusan ki-kitörő, imbolygó mozgással úszott, igazi szélütött vezérküszként ténfergett a víz tetején. Megállítva lassan süllyedni kezdett, ilyenkor hirtelen rántásokkal olyan mozdulatokat tett, amilyent a balin-ütés után magához térő sneci tehet, ha sikerült megúsznia a támadást.
Így kerestük fenekeszegéket, nem is kellett rájuk sokat várni.
Nekem sikerült az elsőt elkapnom, egy rablás mögé dobtam a műcsalit, amire pár méter vontatás után már rá is vágott az ideges balin. (Gondolom az igaziakat elhibázta, így be kellett érnie egy mű-küsszel.)
a balinnak is tetszett |
Rövid fárasztás után már szinte a lábam előtt körözött a halam. Ilyenkor mindig igyekszem óvatosan tarkónfogni a kiemelendő halat, próbálom elkerülni, hogy a műcsali valamelyik horga engem is kifogjon. Itt-ott olvasni pár "csuka-fogta róka" helyzetről, ha lehet, nem szeretnék ilyennek fő- vagy mellékszereplője lenni.
45cm |
elúszás előtt |
közeleg a második |
viszlát 50-es |
kép1: AZ UTOLSÓ DOBÁS |
kép2: 10 DOBÁSSAL KÉSŐBB... |
Mindenesetre csak amolyan terminátorosan búcsúztunk el a víztől,
reménykédem benne, hogy mihamarabb Visszatérek... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése