Oldalak

2012. december 21., péntek

Pisztráng a tányéron

 

Így Karácsonyra egy kis pisztrángos kirándulást és az azt követő könnyű pisztrángvacsora élményét osztanám meg Veletek.
Nem is mernék nagy léptekkel ugrálni, hisz még előttünk áll a finom halászlé, a töltött káposzta és a diós-mákos bejgli illatába burkolózó fenyőszagú Karácsony.
De már számban érzem a szilveszteri pezsgő és újévi pálinka ízét is. Szóval csak óvatosan, apró lépésekben…



 
A Dunakanyar pisztrángjai
Novemberben jártunk, hónak híre-hamva sem volt, az időjárás még legszebb őszi formájában tündökölt. Ködös reggelek, a sárga, piros és barna ezernyi árnyalatában játszó erdők és a felhők közül elő-előbújó nap talán még a nappali mélyén, forralt boros bögrével elvermelt, a nyári fogásokon nosztalgiázó „rövidnadrágos” horgászokat is előcsalogatja a melegből. Szerencsére barátomnak, Gy-nek sem kell könyörögni, hogy egy kis horgászatra adja a fejét. Így aztán régen megbeszélt, sokat halasztgatott közös horgászatunk végre látótávolságba ért. A feltételek adottak: van fél napunk, halat szeretnénk fogni valami szép helyen. Mellékesen nem árt, ha Karácsony előtt egy kis halétellel kedveskedhetünk az otthoniaknak, így talán ők is jobban elnézik nekünk ezt a kis „félrelépést”.
Némi kutatómunka után mutatóujjunkkal a GPS térképére bökve megadtuk az úti célt: Visegrád.
Reggel kényelmes indulást követően a pesti belváros vargabetűi után, Óbudát és Szentendrét is magunk mögött tudva nagy sóhajtással bámultuk a Duna-kanyar hegyeit, a színpompás erdőt és igyekeztük elkerülni az útra leomlott kisebb nagyobb szikladarabokat.
Már nagyon vártuk, hogy megpillantsuk a Duna fölé magasodó várat, ahol annak idején Mátyás király reneszánsz udvarát rendezte be. Visegrád már sokkal régebben, a bronz kor óta folyamatosan lakott település: kelták, germánok és rómaiak váltották itt egymást, míg honfoglaló őseink meg nem érkeztek. Ekkor Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett a szállásterülete. Már a rómaiak erődöt építettek itt, a mai várrendszert IV. Béla kezdte el építeni a tatárjárás után (Fellegvár, Alsóvár, Vízibástya), majd Károly Róbert építtette a királyi palotát a Dunához közeli területeken. A „fénykor” Mátyás király uralkodása, az ő keze nyomát viseli az a késő gótikus elemekkel díszített palota, amelyet most is megcsodálhatunk. A török bejövetelével pusztulásnak indult a vár, 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára a megmaradt részeket is felrobbantják. Újból a XIX. század végén kezd fellendülni a terület a gőzhajózás megindulásával, ekkor kezdődnek a feltárások és a műemlékek helyreállítása is, amit a turisták és kirándulók foglalnak el újra.
Minden akadályt sikerrel véve, mi is megérkeztünk Visegrádra, majd a pisztrángos tavacskákat is megtaláltuk. Alaposan elbújtak a mohás tölgyek és bükkök lábai között, hűs forrásból futó patakocska táplálja őket, így nyújtva életteret a bennünk növekvő pisztrángok népes hadának.
Rövid nézelődés után a tógazda is megérkezett, alaposan kifaggattuk miközben körbekalauzolt a birodalmában. Lillafüredről hozzák a kis sebes pisztrángokat, amiket itt felnevelve, jobbára éttermeknek értékesítenek, illetve saját éttermükben sütnek vagy füstölnek a vendég kérése szerint. A horgászat a megszokott „kockatavi” szabályok alapján működik, a fogott halat meg kell vásárolni. (Természetes vizeinkben október 1-től december 31-ig tilalom van a sebes pisztrángra, ilyenkor pettyes barátaink az utánpótlásról gondoskodnak, ne zavarjuk őket!)
Szusszanásnyi pihenés után nekiálltunk szerelni. Legyes botomat raktam össze és szereltem fel rá az orsót, az előke végére pedig elsőre egy fekete-barna wooly buggert kötöttem. Barátom pergetéssel próbálkozott 2,1m-es 10g körüli botocskával és apró fahalakkal, körforgókkal és gumi csalikkal készült.


Nem sokáig kellett várni az első halra. Kiszemelt helyem felé igyekeztem, amikor Gy. botja már a vízfelszín fölé görbült és az orsó fékje is meg-megreccsent, szebb pisztráng akadt horgára. Ennek ellenére szákolás után a wobblert gyorsan lecserélte, mert a 3-as horog szinte bogáncsként akadt a pisztráng szájába. Nem akarva felesleges fájdalmat okozni a halaknak, egy kisméretű twisterrel próbálkozott tovább.
Végre én is dobáshoz jutottam. Néhány lendítés után vízre ért a csali, hagytam merülni, majd a lassú behúzás közben meg is érkezett az első jelentkező, igazi harcos pisztráng személyében. Gyorsan jött az egyenlítő találat, amit mindkét oldalon újabb fogások követtek, így ment ez szinte folyamatosan. Igyekeztem kicsit mélyebbre engedni a csalit, szinte mindig voltak koppintások, az apró horog miatt nem mindig ült a bevágás, de bánkódni nem sok idő jutott. Ezek a pisztrángok nem emlékeztetnek a hegyi patakokban élő rafinált társaikra, ők – vadon élő rokonaikkal ellentétben – könnyen vásárra vitték a bőrüket, nem óvatoskodtak és folyamatosan éhesek voltak, minden tápláléknak tűnő dologra vehemensen támadtak. Kísérletezésképpen színes nimfákkal is próbálkoztam, azok is sikert hoztak, bár messze nem volt akkora élmény az úszó legyezőzsinór megránduló végén észrevenni az óvatos kapást, mint a lassan vontatott wooly bugger esetében  kezemben érezni a zsinór éles rándulását, majd a hal első mozdulatait. A tógazda szerint nem mindig ilyen „butácskák” és falánkak a halak, ezek szerint nekünk most szerencsénk volt.

Igazi élményhorgászatban volt részünk, a legyes dobásokat is gyakorolhattam a szélcsendes időben, miközben csodaszép pettyes pisztrángokban gyönyörködve a Dunakanyar friss levegőjét és az erdők illatát szívhattuk magunkba.
A rövid délelőtt alatt kellően kifáradtunk, a „konyhára való” halat is megfogtuk, annak elkészítésére is szerettünk volna időt szánni, így mérés és fizetés után elbúcsúztunk és hazafelé indultunk.
Útközben még a horgászat friss emlékeiben elmerülve nézelődtem, de már kicsit a konyhába képzeltem magam. Szeretek a tűzhely körül tüsténkedni, sütni-főzni, jókat enni-inni, szóval a délután is kellemesnek ígérkezett…
Sült pisztráng és kaviár
…Szóval ott tartunk, hogy kisajátítottam a konyhát – ilyenkor jobb, ha más nem látja, mekkora kuplerájt tudok csinálni, a végén úgyis minden a helyére kerül (nagyjából) – előkészítettem a hozzávalókat: kibelezett és lemosott pisztrángok várnak az átalakulásra, mellettük olívaolaj, vaj, fűszerek (só, bors, fokhagyma, kakukkfű), kukoricadara, rozmaring és egy szelet citrom. Mit keres itt a citrom? Azt most nem használok…
Ja, hogy az passzol a búzasörhöz, akkor ’Egészségünkre!’ és lássunk munkához.

A megtisztított pisztrángokat bevagdosom, kívül-belül besózom, az irdalásokba kis szelet fokhagymát teszek, a rozmaringágat pedig a hasüregbe teszem. A vajat épp csak megolvasztom, hozzáadom a fűszereket és az elkészült keverékkel a halak mindkét oldalát megkenem. Amíg a sütő melegszik, pihenni hagyom őket.
 A címben szerepelt a kaviár. Hogy is kerül az ide?
 A valódi kaviár a tokhal ikrája, a legdrágább a beluga (magyarul viza /Huso huso/) ikrából készült, nagy szemekből áll és szürkés-fekete, emellett a Kaszpi-tengerben halászott halakból nyerik, szóval kb. annyi köze van a pisztránghoz, mint cickánynak az államkötvényhez, hogy mást ne mondjak.

Persze lehet, sőt csinálnak is más ikrákból kaviárt. A boltokban olcsóbban kapható apróbb szemű kaviár sem látott belugát, a legolcsóbbak más tokféléket sem, azok általában a tengeri nyúlhal ikrájából készülnek és festéssel nyerik piros vagy fekete színüket.

Lazacfélékből, így a pisztráng ikrájából is készíthető kaviár, méghozzá nagyon finom és jó minőségű. Ha Karácsony környékén véletlenül olyan ikrás pisztrángot fogunk vagy vásárolunk, amiben szép nagyra nőtt, sárgás-vöröses színű, ’gördülős’ ikra van, akkor érdemes megkóstolni. Elkészítését Hoitsy György: A pisztráng tenyésztése és horgászata c. könyvében találtam meg, az alapján készítettem. Nem túl bonyolult, csak só, olaj és egy kis víz kell hozzá.
Amíg a halak pihennek, és a sütő felmelegszik, óvatosan fogjuk meg az ikrákat, a körülöttük lévő hártyákat igyekezzünk eltávolítani, majd egy bögre vízben keverjünk el 3-4 kanál sót. A sóoldatban pihentessük az ikrákat 30 percig. A sós áztatás után öblítsük le hideg vízzel, a száraz ikrákat keverjük el egy kanál olajjal és egy csipet sóval. Kész is vagyunk. Pirított vajas kenyérrel kiváló előétel a pisztrángunk mellé.
Közben a sütő is bemelegedett, a pisztrángokat beszórom egy kis kukoricadarával, majd alufóliával letakarva kb. 15-20 percre a sütőbe teszem. Amíg a pisztráng sül, előkészítem a köretnek szánt salátát és pár szem krumplit mosok, majd teszek fel főni sós vízben. A salátára nem érdemes szót vesztegetni, mindenki ízlése szerint készíti, én a bolti salátakeveréket egy kis lilahagymával, zöldfűszerekkel és olívaolajjal ízesítem. A krumplit sem bonyolítom túl, amikor már könnyen beleszúrható a villa, kiveszem a vízből, negyedekre vágom, sózom, borsozom, fokhagymázom és egy kis olajba forgatva a sütőbe teszem, hogy piruljon egy kicsit.
Néha a pisztrángra is ránézek, ha jónak tűnik, leveszem a fóliát és addig sütöm, amíg a rászórt kukoricadara aranybarna nem lesz.

Amikor így nagyjából minden a helyére kerül, érdemes megkezdeni a konyhai romeltakarítást, mosogatást, rendrakást, így később kevesebb gondunk lesz. Pakolászás közben egy kis üvegcse kerül a kezembe halálfejes címkével és valami felirattal. Szinte felnevetek, egy kedves barátomtól kaptam ajándékba, chilis-mézes pálinka. Ha már megtaláltam, iszom egy fél kortyot az egészségére (most szokás szerint úgyis valahol a világ végén dolgozik), utána gyorsan kapok a söröm után. Elég merészre sikerült ez a pálinka-kompozíció.
Közben a pisztráng és a krumpli is megsül, már csak tálalni kell és nyitni mellé egy üveg jó fehérbort, mi egy-két pohár somlaival kísérjük. Mennyei.
Jó étvágyat!

És amíg el nem felejtem:

Áldott békés Karácsonyt és boldog és sikeres, horgászatban gazdag újévet kívánok!

2 megjegyzés:

  1. Helló!

    Itt van ez a pisztrángos, tőlem max. 25 km-re, egyszer megnézném. Mennyibe kerül a napjegy és a hal kilója? Csak sebes van benne?
    Ide is írhatsz: aspius72 kukac gmail pont com
    Köszönöm!

    Üdv,

    Levente

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Levente!

      Küldtem levelet.

      Hétvégén van nyitva, 500 Ft a horgászat, 1750Ft/kg a pisztráng.
      http://www.visegradipisztrang.hu

      Legutóbb, amikor voltam (ősszel) csak szivárványos volt.
      Most sajnos nem Lillafüredről, hanem valahonnan a Felvidékről hozzák, sebessel nem találkoztam.

      üdv.,
      Gergő

      Törlés