![]() |
A legidősebb volt a vadász, aki cserfalombos kis kalapjával minden vadászaton ott volt. Szerette az újbort, új nótát és a dobogó járású, testes menyecskéket, akiknek az ura mindig kint hált a szőlőben.
A középső volt a piktor, akinek szemében csodás színek kavarogtak; palettáján tombolt a sárga, a vörös, a bíbor, de amit festett, azzal megelégedve soha nem volt. Keverte a színeket, melyek mind árnyékosabbak, mind sötétebbek lettek. A sárgából földszín lett, a bíborból füstös fekete, de ő csak festett, festett, amíg egy hajnalon fehér nem lett az egész, mert akkor éjjel a képre rászállt a dér.
A legkisebb volt a muzsikus: Mindenszentekkor ő ült az orgonánál, és az öreg sípok nehéz sóhajtásokat búgtak, mint a szél, mely temetőről temetőre járt ebben az időben, és zúgása súlyos volt, mint maga a bánat.
Kései szüretkor az ő sípja jajongott, és szeles éjszakákon az ő hárfája szomorú zendüléseit vitték a szelek széles, nyárfa utakon, melyeken valamikor lakodalmas kocsik jártak.
Így élt a három testvér vadászgatva, festegetve, muzsikálva - amikor az ő idejük elérkezett.
A vadász neve volt: Szeptember, a piktoré: Október, s a muzsikusé: November.
Anyjukat pedig úgy hívták, hogy: Ősz."
Fekete István: Őszi alkony
Valahogy mindig az ősz volt a kedvenc évszakom, pedig nem vagyok valami depresszív alkat, hogy az elmúlást és a sötét délutánokat és komor reggeleket keressem... De azt hiszem az ősz sem az, hiszen ilyenkor bár gyengébben süt a nap, de szemében még ott a ragyogás, sugaraival mintegy búcsúzóul simogat bennünket. A fákon mosolyog az alma, a pincékben pedig jóllakott hordók forralnak majd új évre új bort.
A Balatont is ilyenkor szeretem a legjobban.
A nyaralók hada már nem zavar a nyugodt pihenésben és mintha a víz is jobban örülne magányos hódolójának, letisztult vize bepillantást enged az eddig sokszor zavarosabb vízzel takart víz alatti csodavilág mindennapjaiba.
Talán ezért is most mentem szabadságra és igyekeztem pár napot a Balaton környékén tölteni, hogy a Kab-hegyen bőgő szarvasokat hallgassam és lehetőség szerint a Balaton halait kergessem.
Kétszer sikerült vízközelbe jutnom, egy északi parti kikötő vizét vallattam, ahol sügerek is szépen voltak. Igaz a Steve naplójában szinte mindennapos nagyobb vitézekkel nem sikerült megküzdenem, csak apródjaikat küldték, de velük is jól szórakoztam, pedig akkor még nem is sejtettem a végét... :-)
Első nap még borongós idő volt, így a Kab-hegy oldalában túráztam egy kellemeset, a kopogó esőt csak néha törte át egy-egy magányosan bődülő szarvasbika hangja, útközben egyikükkel össze is akadtam.
![]() |
fiatal bika legelészik, közben a tehenei valamivel hátrébb már észrevettek |
![]() |
ő is észrevett, de továbbra is nyugodt maradt |
![]() |
oldalát mutatva tűrte a fotózást, kb 30 méterről |
![]() |
kenart fogta csuka - csuka fogta kenart |
![]() |
személyi igazolvány is volt |
![]() |
itt már sajnos szó szerint véres a torka... |
![]() |
icike-picike, de csodaszép |
![]() |
ő persze mindig elkísér... |
Épp időben. A küszraj egyre kisebb helyre zsúfolódott, ugyanis - a tiszta vízben jól láthatóan - 3-4 jókora balin szorította egyre kisebbre a gyűrűt a küszök körül. A tengerek szürke farkasai jutottak eszembe, ahogy ellenséges hajókra vadásztak annak idején.
![]() |
tótágast áll a világ... |
A raj mögé hajítottam a csalit (elképesztően jól repül nagy súlya miatt), majd rövid süllyedés után, a raj alatt húztam kollaboráns küszömet. A kishaltömeg alatt járhatott, amikor egy fordulás után már meg is torpedózták és kezdődött a tánc. Sneciék hamar elmenekültek a helyszínről, a fenekeszeg társai egy darabig még értetlenül nézték bajtársukat, aztán ők is fedezékbe vonultak. Rövid bothajlítgatás és orsórecsegtetés után megadta magát. Tarkón ragadtam, méricskéltem (45 cm plusz a farka) nézegettem, kedvesem pár fényképet is készített, majd úszni hagytam, hogy tovább ritkítsa a kevésbé szemfüles és gyors küszöket, ezáltal trenírozva a küsz-hadakat és magát is.
![]() |
közelebb-közelebb |
![]() |
kapitulált |
![]() |
a Magyar Tenger szürke farkasa |
![]() |
szőrösen hallal pózolós :-) |
![]() |
a tükörképünk néz bennünket a víz alól... |
![]() |
csobb... |
/Ez volt a második balinom. Sajnos nem nagyon horgásztam eddig balinos vizeken, ez idén változott és remélem így is marad. Az elsőt egyébként a FishingTime által szervezett kulcsi találkozón fogtam, ezúton is köszi Csaba! Az alulról súrolta a 30 cm-t, szóval haladok szépen. :-) /
Kicsit szaporázhatnád a bejegyzések számát.
VálaszTörlésÉlvezettel olvastam ezt is, és nem csak a felvezetés miatt :-)
Kollaboráns küsz...:O
Köszi. :-)
VálaszTörlésIgyekeznék, de a halak nem mindig együttműködőek...
A Kenart mindent visz.
VálaszTörlésValó igaz, hogy nem minden pályán kiváló és én is azt vettem észre, hogy a Balatonon gyengén muzsikál. Frankó bejegyzés.
Köszi szépen.
TörlésA Kenart jó volt a csukának, csak a csukafogak egy kicsit kikezdték az oldalát, de szerencsére volt otthon körömlakk, így már meggyógyult. :-)
Kollaboráns küsz... :-)
VálaszTörlésÉs BALatoni BALoldali BALin... :-) :-)
El6
TörlésNa töröltem az Aspius Hungaricus-ra vonatkozó bejegyzést, nehogy valaki más-hogy értelmezze... :-)))
TörlésGratula a balatoni pecádhoz!
VálaszTörlésHa a környéken jársz, és ráérek mutatok szívesen nagyobb sügéreket is! :)
Melyik kikötő volt ez, ha szabad megkérdeznem? Akár privátban is: steveolsonhun@gmail.com
Köszi szépen. Na, ha lesz időm, szavadon foglak! :-)
TörlésE-mail ment. ;-)
"Ó a Balaton, régi nyarakon ....bár nem volt vitorlás hajónk..." Nagyon jó írás, és a Fekete István az elején ! :)
VálaszTörlésKöszi szépen!
Törlés"Ó a régi, ó a teraszon, ültünk nyarakon, úgy néztünk végig a tavon." :-)