Csuka koma jer' elő...

Úgy néz ki, hogy a vénasszonyok nyara véget ért, elmúlt a szikrázó napsütésben pompázó október és lassan november közepét tapossuk. Közeleg a tél, hiszen hűl a levegő, délután 4-kor már koromsötét van, a napot is egyre ritkábban látni.

Igyekszem pozitívan szemlélni a világot, ezért inkább arra koncentrálok, hogy a hűlő vizekben elhúzódnak a kishalak és egyre éhesebben és mohóbban keresik táplálékukat legkedvesebb halaim, a kacsacsőrű csukák.

FEHOVA tanúja

a Műhosz standján

Nem. Nem léptem be semmilyen szektába vagy vallási csoportba vagy bárhogy nevezik is, ahogy először nem horgászó vagy vadászó barátaim gondolták, amikor sörözés közben arról beszélgettünk, hogy ki mit csinált pénteken.Ahogy minden évben, a tavasz közeledtét nem csak a hóvirágok kibújása, hanem a fegyver-horgász-vadász kiállítás is jelzi. Idén annyiban más volt, hogy nem csak bámészkodóként vettem részt a forgatagban, hanem pénteken a Műhosz standján igyekeztem segíteni az ott sürgölődő kollégákat.