Oldalak

2013. január 28., hétfő

Szalonnázás a borbloggerrel

Hogy múlik az idő. Több mint egy hónapja, hogy Kunci barátommal találkoztam…

"a borblogger"
Készült vissza Liechtensteinbe, hogy dél-amerikai szabadsággal megszakított munkáját folytassa. Az utóbbi években megszoktam, hogy mindig úton van, Chilétől Nepálig, Norvégiától Thaiföldig szinte bárhol belébotolhatna az ember. Persze csak akkor, ha mi is hátizsákos turistaként szemlélődnénk az Andok sivatagaiban vagy épp Nepálban igyekeznénk egyre magasabbra, bort kóstolnánk valahol egy francia kisvárosban esetleg hamvadó cigaretta végét nézve várnánk a hajnalt valamelyik norvég vasútállomáson – mert ilyen amikor szabadságon van. Munka közben is találkozhatunk vele, ha a vén Európa gazdagabbik felén járva valamely jobb hotelben vagy étteremben vendégeskedünk. Ilyenkor előfordulhat, hogy a pincér, kukta, szakács vagy mosogatófiú sapkája alól ő vigyorog ránk, ha még van ereje vigyorogni tizenakárhány óra munka után. Persze az is lehet, hogy épp szőlőmunkás egy rajnai birtokon, vagy a kiválasztott bort szolgálja fel egy vinotékában. A lényeg, hogy legyen a közelben bor vagy gyűjtögethessen egy újabb felfedezőútra, melynek célja természetesen mindig a földgömb valamely ellentétes pólusa, új helyek, borok, ízek és illatok.
Nekem nem is kell ilyen messze mennem, hogy találkozzunk, hiszen az elmúlt lassan 30 évben (hujjuj még a végén mi is megöregszünk…) voltunk már sok minden: szomszédok, iskolatársak, ivócimborák és ami fontosabb – remélem – barátok is. Ha rövid időre itthon van, összefutunk egy sörre, vagy inkább borra, de ha lehet kettőre és akkor már pálinka is legyen. Meg kenyér és szalonna és hagyma, ahogy most is.
Az utazása előtti két napot évzáró wellness programmá alakítottuk. Először a Normafára sétáltunk ki, hogy megtanuljunk bokáig érő hóban tüzet rakni, de olyat, hogy a tűz mellett ülve nem lehetett elviselni a nagykabátot. (Ki az a Bear Grylls? J)  Amíg idáig jutottunk, az otthon bekészített forralt borral és teával fűtöttünk, majd elkészítettük az ebédrevalót. Szalonna nyárson, kenyér a zsírjával és hagyma. Közben a krumpli is megsült alufóliában a parázson. Ennél több nem is kellett.
Másnap kissé fáradtak lévén a Széchenyi fürdőben áztattuk ki magunkból a füstszagot és a szaunában folytattuk a tegnapi beszélgetést, hogy hol voltunk vagy hol nem és hova kéne menni, mit kellene csinálni, mire lehetne horgászni vagy éppen mit lehetne megkóstolni, ha már arra járnánk.
Már akkor szóba került az is, hogy eddigi élményeit szeretné összegyűjteni és egy honlap formájában mindenkivel megosztani. Sőt, említette, hogy lehetősége lesz egy vaduzi vinotéka borait kóstolgatni és ezekről is szeretne beszámolni. Gondolom, hogy egyen minket a méreg, hogy miket ihat.
Vagy inkább, hogy egy földrajzóra keretében minket is elrepítsen magával a kaliforniai, chilei, dél-afrikai vagy ausztrál borospincékbe, persze liechtensteini átszállással.
Ha Ti is találkozni szeretnétek vele, vagy legalábbis követni, hogy merre jár és mit iszik, akkor itt megtehetitek: borfoldrajz.blogspot.com.

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. :-) kutatjuk, hogy van-e élet a halál előtt...
      azért Te sem vagy semmi a januári kajakozással, ráadásul pecabot nélkül...az legalább enyhítő körülmény lett volna :-) bár azokért a képekért már megérte kimenni. ;-)

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Csak nézőpont és pillanatnyi elmeállapot vagy elmehàborodottság kérdése...
      No meg "olvéjz luk on dö brájt szájd of làjf"...

      Törlés