Oldalak

2013. május 6., hétfő

Akkor volt jó, amikor még indiánok voltunk...

...sokkal jobb volt.

Már nem volt tilalom. Lehetett menni horgászni. Az sem baj, ha majdnem nem fogtam semmit, de nem a sok hétköznapi sápadtarcú között voltam. Pihentem, nézelődtem, kikapcsoltam.
(...alien május elseje meg a nyomtatott áramköri lap, azaz a nyák napja...)

Pergetőbottal a kézben sétálgattam a tó körül és dobáltam az ígéretes helyeken a nyerőnek tűnő csalikat, aztán az ígéretes helyeken mindenféle csalikat, majd mindenféle helyeken mindenféle csalikat.
Végül meguntam a vergődést, szedtem egy jó csomó kakukkfüvet, hogy legyen mivel fűszerezni a meg nem fogott halat. Ugyehogyugye.
 
Majd megéheztem, és találtam egy jó csomó vadsóskát, ami finom és tele van vassal és főleg jó savanyú, de így szeretem. ...
 (Főzve meg nem bírnám enni, az iskolai menza megtette nevelő hatását, de nyersen szuper.) Előkerült az otthonról hozott "kenyér-hagyma-turistaszalámi" (nem tudom milyen macskából készül, de a párizsin kívül az egyetlen bolti szalámiszerűség, amit szeretek... :D)

Pity Pang - tök jó kínai név lenne...
Sőt a végén még halat is sikerült fogni, igaz úszóval és kishallal. Így lehetne kakukkfüves süllőt is készíteni. Akár.

Betört a front, jött az eső és hozta a süllőket, akik képpé nem,
de páran kulináris élvezetté alakultak.
Végül egy bogarat találtam, sötét volt, fényes...

"Táborhelyet kerestünk, olyat, ahol van forrás, víz, hegy, tisztás, és ami a diákzsebnek elérhető távolságban van a fővárostól. Látszott, hogy itt minden van. Miért volt ez olyan fontos számunkra? Könnyű lenne azt mondani, hogy ki akartunk lépni az akkori hazug világból, márpedig az lehetett. Fiúgimnáziumi osztályba jártunk, mérhetetlenül elegünk lett a bennünket körülvevő hazugságból, nyomták a fejünkbe, hogy a párt élcsapat. Hihetetlen ideológiai szörnyűségeken ment keresztül az a korosztály, még jó, hogy nem ment rá mindenki, természetes módon megundorodtunk ezektől az ideológiáktól. Gondoltuk, ha elmegyünk az erdőbe, olyanok leszünk, mint az indiánok: tiszták, bátrak, egyenesek, önfeláldozók, akik nem rettennek meg semmitől. Főleg a romantikus része vonzott bennünket, ki bírja ki a vihart, aki átmegy éjszaka, nem retten, csendben oson. Ebből persze semmi nem volt igaz: zörögtünk az erdőben, mint a vaddisznók, nem voltunk elég kitartóak. Mégis indiánok voltunk, szép emberekké tudtunk válni. Ezt a játékot az tartotta életben, hogy minden fiatal nemzedékben élnek ezek az érzések."
/Cseh Tamás/

1 megjegyzés: