egy kis városi peca...

Hétvégén Pestfaluban maradtam, de nem akarván a négy falat nézni, valami horgászlehetőség után néztem. Engedélyem még nincs, és nagy utazási kedvem sem. Tehát marad valami közeli és egyszerű. Mondjuk a Kána-tó.

Szóltam öcsémnek, majd felugrottunk a 41-es villamosra és a következő megálló Kőérberek.
Ilyenkor télen kissé kopár a környezet, sem zöld fű, sem fehér hó nem takarja a tájat, de legalább víz és állítólag halak is vannak.


Az alsó -nagyobbik- tavon elég sokan voltak, így pár dobás után a felső -elhagyatottabb- tóra igyekeztünk, ahol egy kisebb csuka igyekezett elkapni a karácsonyfadísz legyemet, de elemeltem az orra elől, így utánaugrott a levegőbe, de így sem lett meg. Ez van.

Közben visszatértem a másik tóra, és olyat láttam, amit eddig sosem...
A pont velem szemben ücsörgő kolléga pontyozó botján kapás, majd jó 10 perces fárasztás következett. Elég szép pontyot akasztott, már a merítővel küzdött, amikor leesett a merítő feje, bele a vízbe, közben a spori is majdnem megfürdött, épp csak bele nem csúszott a vízbe. Nagy szentségelésére segítségére siettek egy hosszabb merítővel, de addigra a ponty leakadt és elment.
A fárasztás alatt már feltűnt, hogy mintha egy másik szerelék is lenne a hal körül, de ők nem foglalkoztak vele. Csak miután a hal elment, tűnt fel a srácnak, hogy a merítőbe akadva van egy másik szerelék is. Nagy nézegetés után rájött, hogy az az ő korábbi szereléke és vége a vízbe vezet.

Elkezdte kihúzni, és a zsinór végén a saját botja volt, amit a fenti kapás előtt nem sokkal húzott be egy ponty a vízbe. A jelek szerint ugyanaz, amelyik az előbb visszahozta.

Apportírozásra idomított pontyok élnek a Kána-tóban. Ilyenről sem nagyon hallani. :-)

Közben öcsém fogot villantóval egy csukakölyköt, ezt megünnepeltük pár pohár Hargita-sörrel és hazaindultunk.


BÚÉK és sok szép horgászélményt mindenkinek!