...vadat és halat: Retro...

Végre nem az óra kelt, hanem a rigók csivitelése.
Itthon vagyok. Pakolászom. Megyek horgászni.

Botzsákba ma a húszas éveit taposó matchbotom kerül, majd irány a garázs.

Benzincsap kinyit, váltó üresbe, szivatókar elhúz. Első berúgásra visszhangzik az udvar,
a kétütemű motor zenei aláfestése mellé kékes-szürke füstöt ereget a füstgép.
Hangolnak a korosódó rocker-ek, kis gépészkedés és gurulok.
Fülig ér a szám, alattam az öreg Schwalbe szépen zümmög...

Lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de ez az egy azért a tavaszt előhívja, hétágra süt a nap.


Simson Schwalbe KR 51/1 - ez nem katalógusfotózás :-)

Falom a kilómétereket robogómmal, melyet az egykori katalógusa így mutat be:

"Ha százezer motorkerékpártulajdonos esküszik ugyanarra a kismotorra, egészen bizonyos, hogy valami egészen különös modellről van szó. A Simson Schwalbe robogó már formájában, kialakításában, egyszóval megjelenésében is hangsúlyozottan rendkívüli: messzemenő védelmet nyújt a felcsapó szennyeződések ellen, elegáns és kitűnő teljesítményű. Célszerűsége vitathatatlan!"

Bár a szennyődések elleni védelemről nem tudok meggyőződni, mert épp minden száraz (bár legutóbb egy esőben motorozáskor ronggyá áztam), de az biztos, hogy elegáns, mert mindenki engem bámul, ahogy kitűnő teljesítménnyel, közel 45 km/h-ás sebességel nagyon célszerűen közlekedem. De közlekedem és ez valóban vitathatatlan.

A katalógus 60 km/h-ás végsebességgel kecsegtet, ez lejtős úton, enyhe hátszélben most is menne, de 50 körül tényleg eldöcög és ez most több mint elég ahhoz, hogy széles mosollyal nézelődjek, és laza eleganciával kerülgessem a kerékpárosokat. (Kell a sikerélmény, na.)

Mindenesetre mire kiérek a tóra, az út alatt én is hozzálassulok a motorhoz...


erdő alatt

A tóparton egyik kedvenc helyemre megyek, az úgynevezett "erdő alatti" részre, a többi stégtől távolabb eső zugban támasztom le a motort és veszem szemügyre a vizet. Északias szél borzolja a tó tükrét, lassan zöldbe borulnak a fák és bokrok, sőt az új nád is hajt már.

Szedelőzködöm. Kis etetőanyagkeverés, eresztékállítás, féktekergetés után már repül is az úszó a jónak gondolt helyre. Utánacsúzlizom egy kis tízórait a halaknak és hátradőlök.

Azaz hátradőlnék, mert egy perc sem telik el mire szép lassan kiemelkedik majd elfekszik az úszó. Bevágok és kezdődik a tánc.
Jó erőben lévő ponty húzza a spiccet, szépen ciripel a fék, a bot is hajlik és recseg picit és ahogy a citerahúrként feszülő zsinórba kap a szél, valami furcsa zenét játszik.

Ilyen hangja lehetett, amikor drezdai ipari tanulók flexelték simára a hegesztés varratait a Schwalbe csővázán. :-) Hangos és furcsa. De a lényeg, hogy nekem tetszik.

az idei első ponty és a jó öreg Silstar PowerWind

Nem tudom visszaadni betűkkel az élményt. Két órát voltam kint. Hat pontyot segítettem partra, nem nagyokat, a legnagyobb éppcsak verte a 3 kilót, a legkisebb pedig méretes sem volt.
Kettő pedig fárasztás közben leakadt.
A végére rendesen bedurrant az alkarom a fárasztástól...


kicsi a tükrös, de jó erőben volt...és boldogan úszik tovább...


ideiglenes szobafogság

A hat megfogott halból három a tavaszi keccs&filézz áldozata lett,
finom halászlévé változtak Húsvétra.

Nem is írok többet, mert várnak a haverok, inni kéne egy jó fröccsöt...