emlék-szem



Egy képre gondolok...

Vasárnap délelőtt néhány órát bóklásztam a tóparton. Hallgattam a lehulló falevelek zaját, bámultam az őszi napfényben fürdő erdő ezernyi árnyalatát.

 

Ettem pár szem szedret és szedtem egy jó marék kökényt.

 

Közben dobáltam is párat, jó volt látni a legyezőzsinórt a levegőben, majd a pulzáló csalit a vízben.

 

A halak most nem érdeklődtek, de majd legközelebb...

Félóra

"...a kocsi robogása közben gondolatai is helyrerázódtak. ...
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
/Fekete István: Tüskevár/

Tisza-tavon - második felvonás

A harmadik magányosan töltött nap után teljesen feltöltődtem, lassan már térkép nélkül közlekedem és teljesen hozzászoktam az új napirendhez.

Korán reggel kelés, pakolás, teafőzés, irány a kikötő.

Tisza-tavon...

Két napja a Tisza-tavon...
Asszem, nem is írok semmit,
inkább csak olvasok,
és nézelődök.

Még kevés hallal is hajjdejó.

/ui: közben a mustból kotlós lett, így is jó
(aki nem tudja, annak murci :D)/