Oldalak

2012. június 4., hétfő

„Ipolymenti vakáció”

Végre eljött a várva várt tavasz, sőt hirtelen szinte a nyár is beköszöntött, így semmi sem akadályozhatott meg minket abban, hogy a hosszú hétvégét a város zajától távol, némi pihenéssel, túrázással és persze horgászattal töltsük.
Hetekkel, sőt hónapokkal korábban tervezgettünk egy legyes túrát az Ipolyra Gábor barátommal, szerencsére minden összejött, sőt további érdeklődőket is sikerült rávennünk arra, hogy csatlakozzanak.

A szafari elindul
Szombat reggel 7-kor ébresztő, gyors pakolás.
Szilvi is elkészül és közben Gergő barátom is előkerül előző éjszaka megkezdett kocsmatúrájáról, szóval indulhatunk. Gábor Kelenföldön csatlakozik, innentől irány észak (dalolnak a tengerészAk. bocs).
Na jó, előtte némi sörvásárlás, kávéfogyasztás valamelyik „hipermegagigamarket”-ben, majd a valószínűleg ott hétvégéző tömegen átgázolva bevágódunk az autóba és illa-berek, nádak-erek.
Így tűnt el szombat reggel „Pestfalu” szürke és füstös forgatagából két legyes és az őt kísérő „fotósból” és „szakácsból” álló személyzet. J

"Vár a messzeség..."
Faltuk a kilométereket, egymás után vettük a kanyarokat, hogy a Vác után egyre csak emelkedő hegyekre kapaszkodva és a látványban gyönyörködve ízlelgessük a négynapnyi szabadság első kortyait.
Kb. 1,5 óra múlva az egyszeri kötelező eltévedést is beiktatva megtaláltuk szállásunkat. Drégelypalánk egyik szélső utcájában lévő Kemencés Vendégházban szálltunk meg. Régies jellegű, de szép állapotú házikó, kellemes berendezéssel és hangulatos kerttel. És az Ipoly kb. 500 méter. Mi kell még?

Töltőállomás
Kipakolás. Velkámfröccs. Irány a víz.
Négy nap röviden
Víz. Peca. Napsütés. Domolykók. Jégmadár. Őzek. Sör. Fröccs. Pálinka. Bográcsozás. Evés-ivás.
 Ja és kutyák. Nagyjából erről szólt az élet szombattól egészen keddig és nem éreztük, hogy beleuntunk volna.
Az első. Nem nagy, de legalább kicsi..."klasszikus" polibogárra.

Szombaton Drégelypalánktól felfelé jártuk be az Ipolyt, közben a nem horgászók a parti fák alatt pihentek, vagy fényképezgettek. Eleinte együtt, majd külön-külön haladtunk.

Itt lakik Zsolti, a béka
Többnyire egyedül, azaz nem is, hanem „guide”-ommal bóklásztam a parton, illetve a vízben.
Kísérőm egy puliféle keverék kutya lett, aki a szállásadónktól meglógva inkább minket választott és négy napig ki is tartott mellettünk. Sőt az első nap testvére is velünk tartott.

Profi guide-ok kísértek :-)
Ha kell, a felszerelést is kezelik :-)
 A kutyákra érdemes több időt szánni, egyrészt nagyon jópofák és okosak voltak, másrészt meg legtöbbször odaugrottak a vízben, ahova épp dobni akartam, ha pedig én a vízben voltam, ők pedig a parton, akkor olyan értetlen ábrázattal nézegettek, mintha nem láttak volna még legyes horgászt. Mondjuk ez lehet, hogy így is van…

Taktikai értekezlet
 Szerencsére rövid idő után megtanulták, hogy amikor a vendég horgászik, ők a parton várjanak türelemmel, innentől felhőtlen volt a barátság közöttünk. Csak egyszer kellett gyakorolnom a vízből mentést, amikor egyik kis barátunk mégis meg akarta nézni, hogy mit csinálok a víz közepén, el is kezdett úszni, majd nyüszítve-prüszkölve próbált küzdeni az árral, mire sikerült utánanyúlnom és kiemelnem a vízből.
Pihenő - ez még nem a "tavaszi fáraccság" :-)
A táj – a Duna-Ipoly nemzeti park része – meséskönyvszerűen szép volt, a sötétzölden emelkedő Börzsöny lábai előtt elterülő lápos réten már nyári ruhájukban pirosló őzek legelésztek és hosszúcsőrű gólyák keresték vacsorapartnerüket széles szájú kisbékák személyében. Fejünk fölött vadkacsapár majd zafírként csillogó jégmadár húzott el. A vízben körülöttünk kisebb-nagyobb domolykók szedegettek.  Általában reggel és délután horgásztunk, napközben pihenéssel, sütéssel-főzéssel telt az idő, este pedig a tűz melege körül csendültek össze a poharaink. 
"Ez az élet Babolcsai néni!"

Kész a reggeli
Roston csirke gombapörkölttel
Paprikáskrumpli
Chillis bab
Igyekeztünk sok gyümölcsöt fogyasztani napi vitaminszükségletünk fedezésére :-)

Vasárnap kemény túrával bevettük Drégely várát, megemlékeztünk Szondiról és a várvédőkről. Kicsit mászkáltunk a vár falain és gyönyörködtünk a panorámában.
„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján”

Ennyi volt a négy nap. Gyorsan elment, de ez nem is csoda jó társaságban, jó helyen és jó időben.
Jókat ettünk-ittunk. Minden bográcsozás úgy indult, hogy: „egy kanál zsír, szalonna, sok hagyma” - illatát még most is érzem az orromban. Az otthonról hozott házi borok és némi pálinka is fogyogatott esténként, reggeli mellé pedig friss finom házi tej dukált.


Villamos Művek fotópályázat :-)

Mi
Hétfőn csatlakozott Té is, így a délután már vele kerestük a halakat. Kedden egy reggeli horgászat, majd pakolás és a maradékokból készült ebéd után indultunk is haza.
Szállásunk este
Esti meditáció
Kipihentük magunkat, teljesen kikapcsolódtunk, így szerda reggel kicsit nehéz volt ébresztőre kelni és gázlóruha helyett öltönyt húzni…

Nagy fogás :-)
Ez (is) jólesett.

Még találkozunk!

Kapor

(köszönet a képekért Szilvinek, Gábornak és Kuncinak)







3 megjegyzés:

  1. Az utolsó kép az mindent visz! Egy ilyen túra nekem is a terveim között van idén a Szigetközi Öreg Dunán, kajakkal, legyező és pergető bottal, és sátorral...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen.
      Nagyon szép helyen horgászol, egyszer jártam arra vízitúrázni, a Szigetköz gyönyörű.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés