Vasárnap délelőtt néhány órát bóklásztam a tóparton. Hallgattam a lehulló falevelek zaját, bámultam az őszi napfényben fürdő erdő ezernyi árnyalatát.
Ettem pár szem szedret és szedtem egy jó marék kökényt.
Közben dobáltam is párat, jó volt látni a legyezőzsinórt a levegőben, majd a pulzáló csalit a vízben.
A halak most nem érdeklődtek, de majd legközelebb...
És ez a dal jutott eszembe:
Aztán hétfő lett és ezt a másikat dúdolgattam:
"Néznek, mert fölkiabáltál
Most nagyon-nagyon vigyázz
Itt vagy most két állomás közt
És látják, hogy mindjárt kiszállsz
Kiszállsz az egész metróból
Kiszállnál abból, mi megy
Vigyázz, mert meglátták rajtad
Közülük te vagy az egy."
Most nagyon-nagyon vigyázz
Itt vagy most két állomás közt
És látják, hogy mindjárt kiszállsz
Kiszállsz az egész metróból
Kiszállnál abból, mi megy
Vigyázz, mert meglátták rajtad
Közülük te vagy az egy."
Ez jó volt.
VálaszTörlésKöszi.
Törlés