Oldalak

2013. október 22., kedd

Félóra

"...a kocsi robogása közben gondolatai is helyrerázódtak. ...
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott."
/Fekete István: Tüskevár/


Pénteken megunva az irodai környezetet és a tömeget, zajt meg egyebeket, kicsit előbb ellógtam a munkából, jobban nyomtam a gázt az autópályán, így 6-ra már mögöttem volt 150 km, előttem az otthoni tó és pont volt egy fél órám, hogy lengessek picit, amíg besötétedik.
Ritkán van ilyen, de valahogy olyan érzésem volt, hogy a rohanás, a rövid idő és a halak kedvtelenségéről szóló hírek ellenére biztosan fogok majd valamit.
Ilyenkor csak megerősödik bennem, hogy van az embernek (is) valamilyen sokadik érzéke, van a világon a racionális dolgok mellett valami több és érdekesebb.
Ezek az apró pillanatok adnak elég töltetet a hétköznapi mókuskerékpörgetéshez.
 
Szóval hamar-gyorsan összeraktam a botot, rá az orsót, áthúztam a zsinórt a gyűrűkön, majd harapásálló előke végére kötöttem egy piros-fehér legyet.
Súlyozatlan légy volt, így kis úsztatás után úgy döntöttem, hogy tekerek egy kis ólomhuzalt a horogszem elé, hogy jobban süllyedjen. Így már nagyon jól mozgott, szépen lassan süllyedt, illegett-billegett.
Csak párat kellett dobnom, majd az egyik kb. 5 m-re lévő nádsziget mellett a szürkületben már egyre sötétedő vízben  egy csuka oldala villant a csali felé.
A következő pillanatban már éreztem is, ahogy viszi a zsinórt.
 
 
Pár perc fárasztás, kiemelés, szájszélbe akadt horog kivétele és visszaeresztés.
 
A lassan elúszó hal látványa, pár mobilos fotó, tenyeremen halszag, szám sarkában pedig egy félmosoly, hogy "naugye érdemes volt kijönni".
Ennyi maradt a hal után és ennyi volt a horgászat is.
Fél óra tökéletesség.

Pakolásztam, beszéltem pár percet egy ismerőssel és indultam haza.

Kész vége, ennyi.

/a képek mobillal készültek csak úgy kutyafuttában, ezért olyanok, amilyenek.../

 

5 megjegyzés:

  1. Hmm, jó :)) A légyről írhatnál...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi. :-)

      A légy semmi extra. Szerintem kb. a világ legegyszerűbb csukalegye. :-)

      Gamakatsu f314 1/0-s horgon pár hosszú fehér toll (asszem a Strung Rooster Saddles Long White kakas tollak) gallérnak pedig piros marabu feltekerve (egy része tollszár nélkül dubbing twisterrel). Mivel úgy látszik elfelejtettem alásúlyozni, ezért utólag kellett javítani...

      Szerintem 6-os bottal is jól dobható, bár most 8-assal dobáltam, de korábban a 6-os vitt hasonló legyeket. (Legfeljebb kisebb horog kell.)
      Ha nagyon akarja az ember, még szemet is ragaszthat rá.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Jaja..., de igyekszem kifelé kacsintgatni a mókuskerékből... ;-)

      Törlés
  3. Néha nem is kell több.
    Ha a horgászat a legtöbb embernek csak ennyit adna, már az is jóval több és nehezebb lenne a mai szemlélet érzéketlen súlyánál.

    VálaszTörlés