Oldalak

2014. március 26., szerda

Végre...

"A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleimért már megbocsáss.
Ez a levél, remélem jó egészségben talál,
Én meg vagyok, egy eszpresszóból írok, rád gondolok..."

Hétvégén végre szabad levegőhöz jutottam és vízhez és vízre,
a betondzsungelből kiszabadulva Délegyházáig jutottam.
A semminél több ez is.
evickélés


Egy kellemes félnapot kajakozgattam a sokszor már ijesztően erős szélben.
Sütött a nap, alapvetően szép idő volt és ha jól választottam meg az útirányt,
hátszéllel egész kellemesen el lehetett vitorlázni, cserében persze a szembeszél megdolgoztatott. Valamit-valamiért.
A felfújós kajak persze ilyenkor kicsit nyeklik a hullámokon,
de egy plusz merevítéssel az ülés alatt,
gázlónadrágban-mentőmellényben  ez inkább vicces, mint bosszantó.

Alapvetően feketesügerekre számítottam, reméltem, hogy megtalálom őket és hogy már tart náluk a "nagy zabálás", hogy bírják majd szuflával az ívást.
Hát nem. Sügereket nem is láttam. Pergető srácokkal találkoztam, ők fogtak egy-egy darabot, de nem voltak túl lelkesek.

Keresztbe-kasul körbejártam a tavat, kisebb-nagyobb pihenőkkel eveztem-dobáltam-nézelődtem.

Végre itt a tavasz. Már virágoznak a fák, párban kergetőznek a vadkacsák, méhek igyekeznek virágról virágra. Még csak a fűzfák ágain látszik valami zöld derengés, ahogy az új hajtások növekednek, de ez már jelzi, hogy újraébred az élet.

Egy szélvédett öbölben táboroztam le, ahol a sekély vízben, ezüstkárászok készültek ívni, köztük néha egy-egy nagyobbacska ponty és amúr is megjelent. Gondolom, élvezték a hamarabb melegedő, talán térdig érő vizet. Az öböl bejáratánál ismerős legyesekkel is találkoztam, jó volt pihenésképpen beszélgetni és nyújtózni egyet.

A kárászokból sikerült rendet vágni, nimfákkal több darabot fogtam. Kisebbet-nagyobbat, tenyeres formákat. Megunva a szöszmötölős pecát és bámészkodást továbbálltam, illetve lapátoltam.

Halmozgást láttam a nádas szélében, nedveslégyre váltottam és igyekeztem a nádszélbe dobni. Egész pontosan ment. Második-harmadik dobásra érdeklődő is akadt.
Láttam ahogy a nád széléből ráfordul, elindul majd nyitott szájjal lehörpöli a legyet egy szebbecske vörösszárnyú.
ő jött...

A margóra: azt mondják, a hibáink bevallásával tudunk tanulni. 
Kisebb-nagyobb piros úszójú keszegek esetén a vörösszárnyú / jászkeszeg meghatározással néha bajban vagyok. Akárhogy is nézegettem a halat is és azóta a képeket is, ez szerintem vörösszárnyú keszeg. Ha tévednék, javítson ki valaki, légyszi.

...és ment

Szóval most ő volt a "nagy" hal.
Nem volt túl nagy persze, de az idei első rendesebb halam legyesbottal
és egész szépen doloztatta a 6-os botot.
Jó volt pár órára kiszakadni a tömegből, kiszellőztetni a fejemet és kicsit átmozgatni magamat.
Már várom a következőt...
...itt már nagyon ment

* * *
...Bár nem tartozik teljesen ide, de a napi mókuskerékpörgetés közben és az utcákon hömpölygő-irodákban ücsörgő szürke tömegtől, egyre inkább fogalmazódik meg bennem valami elvágyódás, útkeresés.
Folyton azon agyalok, hogy tudnánk kiszabadulni és hazamenni.
Visszaköltözni a Balaton környékére.

Valahogy csak megoldom és sok év múlva azt szeretném írni utolsó bejegyzésnek,
hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak." /Tolkien után szabadon :-) /

Addig is egy kis gondolatébresztő a humbugszakmákról...

3 megjegyzés:

  1. Az bizony vörösszárnyú. Ha jól számolom 42 oldalvonali pikkelye van. A jásznál ez 55-60 között van. Amúgy hasonló cipőben járok én is a halhatározásnál.

    VálaszTörlés
  2. Nem reklám, töröld nyugodtan: http://horgaszni-mentem.blogspot.hu/2013/07/voros-uszos-nepseg.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a segítséget. :-)
      És dehogy törlöm, hasznos cikk, olvassák csak minél többen,
      jó hogy így összegyűjtötted az infókat.

      Törlés